A 7. osztályosok tanulmányi kiránduláson vettek részt 2023. május 16-19-ig. A tavalyi évben „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek!” kategóriában nyújtottunk be sikeres pályázatot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez, amely a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának az irányításával látja el a „Határtalanul!” programok lebonyolításával kapcsolatos feladatokat. A HAT-KP-1-2022/1-001226 azonosítószámú pályázat „Erdély kincsei és Jósika Miklós nyomában” címet viselte.
A kirándulásunk témája a történelemre, irodalomra, egyben a magyarságtudatunk elmélyítésére és a testvériskolai kapcsolat erősítésére épült közös programok szervezésével. Megismerkedtünk az erdélyi magyarság életmódjával, felkerestük magyar történelmünk határon túli helyszíneit és a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum hetedikes diákjait. Óriási élményekkel gazdagodva tértünk haza.
A négynapos kirándulásunk első megállója a vállaji határátlépés után Nagykároly volt, ahol a Károlyi-kastély körül tettünk egy sétát és Károlyi Sándor szobra előtt főhajtással róttuk le kegyeletünket, majd végignéztük a parki sétány melletti kiállítást, melyen különböző nemzet nagyjairól voltak információk. A magyarokat Rubik Ernő képviselte. Mivel a kastély parkjában találkozott először a megyebálon Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, a parkban felzengett Petőfi Reszket a bokor, mert… és a Szeptember végén című verse.
Második megállónk Érmindszent volt, ahol megtekintettük Ady Endre szülőházát és az emlékmúzeumot, s a kertben megkoszorúztuk híres költőnk szobrát. Itt elhangzott Adytól a Mi köt ide engem? és A föl-földobott kő című vers.
Kolozsváron a Házsongárdi temetőben rendbe tettük és megkoszorúztuk Jósika Miklós sírját és közösen elszavaltuk Vörösmarty Szózatát. Igazán felemelő érzés volt részese lenni ennek, mert minden gyerek lelkesen szavalt, magyar szótól zengett a környék. A városnéző séta során meglátogattuk és emlékkoszorút helyeztünk el Mátyás király szülőházánál és szobránál. Egy diák 5 érdekességet mesélt el társainak a híres reneszánsz uralkodónkról. A Jósika-palotánál ismertettük a ház történetét. A városban megtekintettük a Szent Mihály templomot belülről is, illetve a Farkas utcai református templomot kívülről. Jutott idő fagylaltozásra is.
Mivel másnapra nagy esőt jósoltak és időben rendkívül jól álltunk, első napra helyeztük át a Tordai-hasadék meglátogatását. Igen jó döntés volt ez, mert a terep tökéletes volt egy kellemesen fárasztó sétához, s másnap valóban egész nap zuhogott az eső. A harmadik hídon egyik tanulónk elmesélte Szent László legendáját, mely a hasadék keletkezését őrzi. A séta alatt bőszen készítették a fotóikat a gyerekek a környék egyedi növényvilágáról és megkerestük azokat a kiemelt fajokat, amelyekről már az iskolában részletes információkat kaptak korábban.
Kicsit később érkeztünk a tervezettnél Torockóra, ahol elszállásoltak bennünket. Három panzió biztosította a csoportnak az éjszakai szállást, de a meleg vacsorát és a bőséges reggelit egy helyet fogyasztottuk el.
A második napon reggeli után egész napos kirándulást tettünk. Meglátogattuk a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumot, ahol kommunikációs tréninget, ismerkedési lehetőséget adtunk a gyerekeknek. Az alkalom nagyon sikeresnek könyvelhető el, mert közösségi felületi vagy e-mailes kontaktokat cseréltek a hetedikesek, azóta is beszélgetnek egymással a különböző felületeken. Az ajándékoknak nagyon örültek, mert abszolút személyes és egyedi volt, ők pedig vendégül láttak minket tízórai gyanánt házi kaláccsal és üdítővel. A betervezett közös séta és a koszorúzás Jósika szülőházánál elmaradt, mert óriási útépítések vannak jelenleg arra, nem tudtuk megközelíteni. Helyette viszont bemehettünk a gyönyörűen felújított református templomba, ami a líceum szomszédságában van. Igazgatónő frappánsan és érthetően felvázolta a település történetét és Jósika kötődését hozzájuk és hozzánk.
Marosvásárhelyen egy belvárosi séta keretében megnéztük a csodálatos Kultúrpalotát, ahol egy zenekari főpróbába is beleshettünk. Felemelő volt abban a közegben, azzal az akusztikával megélni ezt. Ezt követően megnéztük a Rózsák terét és a Református Kollégiumot, a Bolyai-szoborcsoportnál Bolyai János munkásságáról, személyiségének furcsaságairól hallhattunk információkat. Szovátára érkezve sétáltunk egyet a tó körül, s tartottunk egy rendhagyó fizikaórát, ahol kísérlettel bizonyítottuk a só felhajtó erejét. A szállásra tartva útba ejtettük a korondi vásárt is.
A napot Farkaslakán zártuk, ahol a rendkívül kényelmes, gyerekbarát szállásunk volt. Bőséges vacsorát kaptunk, s itt a gyerekeknek lehetőségük volt kint játszani az udvaron sötétedésig.
A harmadik napon íncsiklandó reggeli után indulunk a Parajdra a sóbányához, onnan pedig a Bucsin-tetőn átkelve megálltunk egy kicsit Gyergyószentmiklóson, majd tovább haladva rövid pihenőt tartottunk a Pongrác-tetőn. Itt Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből felolvasott egy tanuló egy részletet, mely eléjük tárta a könyvsorok között is azt, amit élőben a saját szemükkel láttak: a gyönyörű folyókat és a fenyvesekkel ölelt székely tájat.
Tovább haladva a Gyilkos-tónál összehasonlítottuk a legendát és a valós földrajzi folyamatokat, amelyek a tó kialakulásához vezettek. Itt lehetőség volt egy kis szabad programra. Valaki kürtős kalácsot vett, más bazározott, megint más észrevett egy hegymászási lehetőséget: többen felmentek egy kilátóhoz, ahonnan festői szépségű látvány tárult eléjük.
A Békás-szoroson frissítő séta keretében mentünk át, szigorúan libasorban! A gyerekek fegyelmezettek voltak, s nagyon jó érzés volt látni az ámuldozó tekinteteket, ami miatt bőven készültek privát fotók is, hogy megörökítsék, amit akkor láttak. A szállásra tartva busszal tettünk egy belvárosi kört Székelyudvarhelyen, ahol valóban nem láttunk olyan üzletet, épületet, amit ne jelzett volna magyarul tábla.
Farkaslakára visszaérve megálltunk Tamási Áron sírjánál, ahol koszorút helyeztünk el. Főhajtással emlékeztünk a csúfos diktátumról a trianoni emlékmű előtt. Ezt követően a vásári forgatagban a többség megvehette az utolsó szuveníreket, amit az otthoniaknak szánt. A szálláson töltött idő aznap is nagyon kellemesen telt, büszkék voltunk gyerekeinkre, amiért viselkedésük kapcsán nem kellett egyáltalán pironkodnunk.
A negyedik napon reggelit követően elindultunk haza. Útközben megálltunk Fehéregyházán Petőfi Sándor szobránál egy tanuló elszavalta Petőfi Négy nap dörgött az ágyú… című versét.
Utolsó külhoni célállomásunk Segesvár volt. E híres szász város történelmi központja a világörökség része, s emiatt egy felsővárosi program keretében megtekintettük az Óratornyot, végigcaplattunk a Diáklépcsőn, a kollégium és római katolikus templom mellől gyönyörű városi látkép tárult elénk. Felkerestük a Petőfi-emlékparkot, sétáltunk a sikátorszerű macskakövezett utcákon. Vlad Tepes (Drakula gróf) szülőházát is megnézhettük, a benne kialakított üzletben vásárolhattunk is.
Zilahon még megálltunk, ahol sétáltunk a város híres terén, illetve megnéztük kívülről és néhányan belülről is a Ady Endre egykori iskoláját. Ezt követően folyamatos utazásunk volt a Zilah-Vállaj vonalon. A koraesti órákban értünk haza. Néhányan kicsit nyúzottan, egyesek a megfázás tüneteivel, mások energiával telve, de mindenki hatalmas élménnyel és széles mosollyal szállt le a buszról.
Hajdók Éva, Bíró György Tiborné, Tudlikné Hegedüs Ida
