A Napkori Jósika Miklós Német Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hetedikes diákjai és 4 pedagógusa a Határtalanul! elnevezésű nyertes pályázatnak köszönhetően lehetőséget kapott arra, hogy Székelyföldet, Erdély magyarlakta területeit megismerje. 2024. május 14-17. között számos élménnyel, emlékkel és tapasztalattal gazdagodtunk.
2024. május 14-én tanulmányi kirándulásunk első helyszíne Nagykároly volt, ahol megtekintettük a Károlyi kastélyt, aztán Károlyi Sándor szobránál koszorút helyeztünk el. Második megállónk Ady Endre szülőfaluja, Érmindszent volt. Itt megnéztük az Ady Endre emlékmúzeumot, a költő szülőházát és egy vers kíséretében megkoszorúztuk az Ady-szobrot. Ezek után rövid látogatást tettünk a zilahi Elméleti Líceumba. Kora délután Kolozsváron városnéző séta során megkoszorúztuk Jósika Miklós sírját a Házsongárdi temetőben, meglátogattunk és koszorút helyeztünk el Mátyás király szülőházánál és szobránál. A Jósika palotánál idegenvezetőnk elmesélte a ház történetét, majd a Szent Mihály templomot néztük meg. A kora esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, Torockóra.
Másnap jutottunk el a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumba, ahol rövid ismerkedést követően vegyes összetételű csapatokban történelmi vetélkedőn vettek részt a napkori és tordai gyerekek. Majd kirándultunk a Tordai-hasadékhoz, ahol a gyerekek ismertették Szent László legendáját és megismertük a környék egyedi növényvilágát. Ezt követően megnéztük Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát, a Tükör-termet, a Rózsák-terét és a Bolyai-szoborcsoportot. Szovátára érkezve sétáltunk a tó körül, majd a napot Korondon zártuk, szálláshelyünkön.
Harmadik napunk első állomása a Parajdi sóbánya volt, ahová vízszivárgás miatt nem volt lehetőségünk bejutni. Utunkat folytatva átkeltünk a Bucsin-tetőn, majd a Pongrác-tetőn tartottunk egy rövid pihenőt, ahol a diákok Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényéből olvastak fel rövid részleteket. Ezt követően megálltunk a Gyilkos-tónál, majd gyalogosan megcsodálhattuk a Békás-szorost. Következő állomásunk a Szejkefürdőn található Mini Transylvania Park volt, Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített makettjeinek udvara. Hazafelé indulva útba ejtettük Tamási Áron szülőhelyét, Farkaslakát. Megkoszorúztuk az író síremlékét, majd elindultunk korondi szálláshelyünkre. Utolsó napunk első állomása a Székelykeresztúron található Petőfi körtefája volt a Gyárfás-kúria kertben. Fehéregyháza felé tartva megálltunk az országút mellett található Petőfi-emlékműnél, ahol a költőre emlékezve tanulónk elszavalt egy Petőfi-verset. Tovább haladtunk utolsó külhoni célállomásunk, Segesvár felé. Itt megnéztük az óratornyot, felmentünk a diáklépcsőn és megnéztük a római katolikus templomot. Végül elindultunk haza kisebb megállókat beiktatva. Zilah városában volt lehetőségünk még egy utolsó vásárlásra. A korai esti órákban meg is érkeztünk Napkorra. Kicsit fáradtan, de számtalan élménnyel tértünk haza. Reméljük, minden diák magyarságtudata erősödött és úgy érezte, mintha hazaérkezett volna. Tamási Áront idézve: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Kéningerné Lekli Anikó, Kissné Oláh Henrietta,
Solymos Aliz és Stefánné Molnár Anita
