A Napkori Jósika Miklós Általános Iskola harminc hetedikese és három pedagógusa vehetett részt háromnapos tanulmányi kiránduláson a Határtalanul! elnevezésű pályázatnak köszönhetően. A kirándulás során felkerestük azokat az erdélyi helyszíneket, ahol iskolánk névadójának „lábnyomait” sejthetjük. Báró Jósika Miklós házasságkötése után került Napkorra, miután 1818 – ban feleségül vette Kállay Leo lányát, Erzsébetet. Közös életüket abban a nemesi kúriában kezdték, amelynek épülete ma az általános iskolának ad otthont. A Jósika - család erdélyi nemesi família, a legnevesebbek egyike, melynek tordai kúriájában született meg Jósika Miklós 1794 – ben. A ház nem látogatható, emléktábla őrzi egykori híres szülötte emlékét. Meglátogattuk viszont Tordán a Jósika Miklós Elméleti Líceumot, testvériskolánkat, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Betekintést nyerhettünk az iskolában folyó szakmai munkába, a gyerekek pedig kortársaikkal ismerkedtek meg egy rögtönzött táncház keretei között. A tordai sóbánya megszámlálhatatlan lépcsője, valamint a tordai hasadék tette próbára erőnlétünket.


Erdélyi kirándulásunk emlékezetes állomása volt Kolozsvár, melynek nevezetességeit Józan Erzsébet, a tordai iskola igazgatónője mutatta be csoportunknak. Az óváros főterén Mátyás király szülőháza, a modern főtéren pedig a Szent Mihály templom és az előtte lévő Mátyás – szobor jelentett feledhetetlen élményt. A főteret körülölelő nemesi paloták között láthattuk a Jósika – palotát, amelyet Lábasházként emlegettek. Jósika Miklós nem volt állandó lakója a háznak, bár diákéveit ebben a városban, a Farkas utcában töltötte. A kolozsvári piarista lyceum tanulójaként kollégiumban lakott, amelynek egykori épületét mi is láthattuk. Farkas utcai sétánk következő állomása a Babes – Bolyai Egyetem épülete volt. Természetesen meglátogattuk az itt ékeskedő református templomot is.


Kolozsvári tartózkodásunk második napján a botanikus kert gyönyörű növényeiben gyönyörködhettünk, majd a házsongárdi temetőben tettünk sétát. Jósika Miklós és felesége, Podmaniczky Júlia síremlékét közös erővel szépítettük meg. A gyerekek megkoszorúzták névadónk földi nyughelyét, majd verssel és a Himnusz eléneklésével búcsúztunk Jósikától. Kolozsvárt elhagyva a Torockói – hegység felé indultunk. A torockói Néprajzi Múzeum és a Székelykő, valamint az árvaház meglátogatása után még hegyet másztunk, hogy a torockószentgyörgyi várat „meghódítsuk”. Fáradtan, de élményekkel gazdagodva térhettünk haza, és talán mindenki megérezte, hogy ezekkel a tájakkal, emberekkel összetartozunk. Határtalanul.

Liptákné Lekli Ágnes

Képek